Most értem haza... Szerencsére tegnap este/éjjel megírtam a folytatást, így ma pihenek.
Nem is emlékszem mikor csináltak Sebinek egy dalt ha még nem hallottad ITT meghallgathatod. Most ez a kedvenc számom meg Péterfy Bori & Love Band - Vámpí
Mivel nem vagyok jó hangulatban, gondoltam hozok pár idézetet:
“Igazából sosem növünk fel, csak megtanuljuk, hogyan kell viselkedni nyilvános helyen.”
Teljesen egyet értek ezzel. Mindenkiben ott van a gyermeki mivolta, csak van akiből nehezebben ön elő.
Love is a game meant for two. Only for two! ( A szerelem egy játék, amit ketten játszanak. De csak ketten!)
Sometimes I wish I was a kid again - broken hearts hurt worse than skinned knees. (Néha olyan jó lenne újból gyereknek lenni.. ha lehorzsolod a térded, az nem fáj annyira, mintha összetörik a szíved...)
A legnehezebb abban, hogy elsétáljak tőled az, hogy tudom: te nem fogsz utánam futni.
Nem tudhatod, mit érez a nő, amikor rájön, hogy senki nem szereti igazán, és csak akkor él, amikor lecsukja a szemét, és álmodik.
Elfutok, elmegyek, hogy a lelkemet már nem bántsd.
Most kicsit meghalok magányomban elsüllyedve, megvadulva érted ordítok.
Sosem leszek túl messze ahhoz, hogy ne érezzelek...
Édes, nincs semmi baj, nem törted össze a szívem... azzal a pár szóval csupán az életem romboltad szét.
Másfajta életre vágyom. Szeretnék bátrabb, vagy szebb, vagy csak boldogabb lenni. De kár álmodozni, hisz úgyse változik meg semmi...
Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet.
Azt hiszem az idézetekből kiderül, hogy a szívem összetörték egy kicsikét. Csak a hét második felében lesz folytatás, mert azért az összes szereplőt nem szeretném ebbe a nagy depresszióba megölni. Ígérem össze kapom magam, és hozok majd mindenhova frisst!
pusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése