My Lucky Loser: április 2011

Nem tudom ki tudja rólam és ki nem, de balatoni lány vagyok ( keszthelyi egész pontosan )

Nagyon megfogott ez az idézet, talán pont az miatt, hogy itt nőttem fel a Balaton mellett, és igazán még soha nem gondolkodtam el azon mit is jelent nekem a Balcsi
"Azt kérdeztem magamtól, tudom-e egyáltalán, mi az, amit keresek, mit jelent a szó, hogy "szerelem" a maga tiszta és érintetlen tartalmában? És akkor, amikor ezen gondolkodtam, különös módon a Balatonra gondoltam. Mindig is nagyon szerettem a Balatont. Csak úgy, elvárások nélkül, önmagáért. A tónak sosem mondtam, hogy barna legyen, vagy szép kezű, mert akkor fogom csak igazán szeretni. Nekem a Balaton mindig csak a Balaton volt, szürkéskék és zöld, nyugodt és dühös, lágy és izgalmas. Gyönyörű. Nem akartam én tőle semmit, csak szeretni. Hűséges voltam a Balatonhoz, mert sosem ígértem neki semmit. Nem használtam nagy szavakat, nem esküdöztem, nem is kötöttem hozzá magam. Csak szerettem."

"A Balaton is aludt. Gyönyörű, sima felszínén végigragyogott a telehold. Velence, Nápoly büszke az ő tengeri holdfényére. Száz meg száz festett képen dicsekszik vele. Boldogtalan talján, jer csak a Balatonra, ott nézd meg a csöndes nyári felhőtlen éjjel a holdvilágot. Azután merj pisszenni, ha tudsz!"

"Az írás gyakran nehéz dolog, de az ember néha úgy érzi, hogy elvarázsolták. Mindig biztos voltam benne, hogy a történetek a saját életüket élik, és hogy a világ legfontosabb dolgai közé tartoznak."

Tegnap felhívták a figyelmem, hogy rég jártam erre igazán..

Igazán nincs mit mondanom, mert csak szenvedek egyik napról a másikra. =D
Jön az év vége, én pedig hisztizek, hogy hajtani kéne, hogy minden meglegyen, de nincs rá erőm.

Mostanában nagyon összeszoktunk Rékával ( remélem ezt kijelenthetem így), szóval egyre őrültebb dolgok fordulnak meg a fejünkben.
Nem őrültség, de fontos Rékával kapcsolatban, hogy talán az egyik olyan komizó ( és remélem többek nevében is beszélhetek, és nem sértek meg senkit) akinek a komija ér valamit. Sokan vannak akiknek ér sokat a komijuk, és remekül megfogalmazzák, és kezdem úgy érezni, hogy komik terén is egyre magasabb a mérce, vagy mindenki (akiket én látok) tanulnak bele a jó komi írásába. De egy jó ideig Rékától rettegtem... -.- Mikor lövi le a poént stb. =D
Szerintem kevesen tudják, de van egy magánjellegű blogja ( KATT)
Végig vezette szerinte ő miért nem lehetne jó történet író, amivel nem mindenhol értek egyet.
Rékának van egy sajátos stílusa, amit írásban is remekül tud érzékeltetni, és pont ezért gondolom, hogy menne neki, de nincs hozzá önbizalma.
Azt is bele vette okoknak, hogy nem tudja az érzelmeket jól leírni átadni.
Megölne érte szerintem, ha felraknám, így nem teszem, de tegnap hatalmas meglepetésként kaptam az ő tollából egy szösszenetet. A hideg kirázott az érzéstől. Mintha tényleg ott lettem volna. Remélem, hogy publikálni fogja, ha kell a beleegyezésem a név miatt büszkén adom hozzá a nevem! =D Mert nagyon brutális alkotás.

Senki nem születik tökélesnek és profi írónak.
Ott van L.K.Hamilton az Anita Blake könnysorozat írónője, aki sajátos stílusban alkotja meg a karaktereket és egyszerűen hihetetlen módon ír le helyzeteket, és a legdurvább helyzetben is talál helyzet komikumot.
Rékát is ilyen írónak tudnám később elképzelni, ha egyszer neki kezd, és megpróbálja.

Remélem nem bánod Réka kielemezem picit a bejegyzésed:
" Mostanában a szokásosnál többen kérdezgetik,hogy ugyan én miért nem írok fanficiont,történetet,novellát,skiccet,szösszenetet vagy akármit,úgyhogy elgondolkoztam. Vagyis nem,nem töprengtem ezen,mert én kapásból ÉRZEM a miérteket meg a kifogásokat,csak általában nem tudom megfogalmazni őket. Most is a kedvenc íróimat fogom segítségül hívni a válaszom indokolására,bár az egyikük hangosan fog tiltakozni a megnevezés ellen,de őszintén szólva,nagy ívből teszek rá! :D"
Ez a hangosan tiltakozó szerinte író sejtésem szerint talán én lennék. A bejegyzéseben a nagy kedvenc írói mellett említ engem is, és a végén Monshe-t is. (én szamár elől.. tudooom XD)

Egy dolgot jó tudni. Soha ne máshoz hasonlítsd magad. Én sem hasonlítom magam Mónihoz, hiszen teljesen más a stílusunk.

"Szóval az első és legfőbb indokom: a fantázia teljes hiánya.Vagyis inkább az írásbeli fantáziám és kifejezőkészségem hiányosságai."
Teljességgel kiállok az ellenkezője mellet. Hatalmas fantáziád van, és ha valakinek ennyire aprólékos a fantáziája, és ekkora szókinccsel rendelkezik mint te, megfogod találni a szavakat és a kifejezéseket rá. Róma sem egy nap alatt épült :)

" Szóval a legfőbb baj az,hogy én ezeket nem tudom írásban átadni.Néha megpróbálkozom vele,de rendszeresen átfirkálom a leírtakat,mert nem érzem azokat az érzelmeket,amik bennem lejátszódnak az elképzelésükkor,amiknek az érzésére rá akarnám kényszeríteni az esetleges olvasóimat."
A bejegyzés alatt végig érezhető, mennyire bizalom hiányos vagy, és hogy nem tudod átadni? Megint vitába szállok, mivel pont tegnap tapasztaltam mennyire át tudod adni. Nem tudom ki, hogy van vele. Én magam nem szoktam érzésekkel telinek érezni a fejezeteimet. Te pedig azt mondod, hogy tele van, és nem tudom.
Nem fogod ezt feltétlen így érezni. Ezért fontosak a visszajelzések, a kommentálok. ( Az őszinték!)

"Ráadásul nagyon jó emberismeret is kell a karakterek megalkotásához,konkrétan az író teremt meg embereket,mint valami kis Isten. Én pedig elég egyszerű ember vagyok,borzalmasan kicsi élettapasztalattal,mondhatni,a szüleim által teremtett burokban vagyok.:D Van egy ÍRÓ ismerősöm,plusz egy másik író,akit sajnos nem ismerek személyesen,akik az érzelmi dolgok leírásában,karakterformálásban egyszerűen MESTERIEK. Együtt élsz a történeteikkel,a főszereplőikkel. Meg is nevezném őket,mert a nevük nem maradhat titokban,maximum majd megköveznek utólag: Gooffy és Lana Swan. Egyikük forma 1-es,másikuk merengős író."
Ha csak hallasz valakitől egy storit, hogy XY így meg úgy viselkedik, már az is egy tapasztalat. Nem kell hozzá milliókat ismerned, a lényege az, hogy saját megformált szereplőd életre kellhessen másokban. =) Nem kell hozzá nagy fennköltség, vagy balhésság, hogy megéld a két végletet. Elég hozzá sokat olvasnod. És valljuk be: nagyon sokat olvasol!! =)
Mesteriek? Lana Swan lehet, én meg pirulok.. =D ( csönd.. Xd nem kell röhögni, tényleg picit bepirosodtam)
A következő idézethez nem fűznék semmit, mert a lelkem simogatja, és bár nem feltétlen értek egyet, hatalmas öröm olvasni (engedjétek meg, hogy dicsekedjek) :

" Gooffy pedig újrateremtette nekem a "kapcsolat" szó fogalmát,és a függetlenség iránti vágyamat.:) Ráadásul,ha fanfictiont ír,akkor maximálisan utána néz a háttérdolgoknak,és brilliánsan illeszti be a valóság apró szeletecskéit a saját újrahasznosítása szerint egy-egy fejezetbe.Ezzel elérte már,hogy az olvasói az F1 futamok során már összemossák a ficet a valósággal.:D El nem tudjátok képzelni,milyen jó érzés összekeverni a dolgokat.Imádok összekutyulni! :)"

"Egy alapvető jellemvonásommal ( jellemhibámmal?) folytatnám,melyből az egész második érvemet fogom kibontakoztatni: ez pedig az,hogy nem szeretek veszíteni. Mondhatnám úgy is,hogy túlteng bennem a versenyszellem, de akiben ez a vonás van meg,az a végsőkig küzd és nem adja fel.Sajnos ez az adottság nem adatott meg nekem, mert sajnos én nem tudok küzdeni.Ha nem fogom tudni megvalósítani az álmaimat,akkor ennek csakis ez a borzalmas dolog lesz az oka."
Ugyan ebben szenvedek. =D Elég melléd egy valaki, aki támogat, és ad egy tockost, és nyújtja a kezét, ha padlóra kerülsz. A legtöbb író nem siker orientált.
És az írók alkotók sem mindig saját fejből dolgoznak. Hallanak az utcán valamit, olvasnak valamit. =) Nem kell akkora észlénynek lenni hozzá. =) XD Én se vagyok megáldva sok ésszel XD

Ahhoz, hogy egy érzelmi dolgot leírj, elég átérezned. Bele élned magad, egyé válnod a szereplővel. Mindegy az, hogy soha nem volt veled még ilyen, soha nem éreztél ilyet. Te egyesülni tudsz a szereplőkkel, és ettől jó a jó. Hogy benne vagy a történetbe. Hogy az olvasó érez a történetben, ettől ő maga is belekerül.

" Ééés következik az utolsó érv,ami a ficírói tehetségtelenségem kibontakoztatása ellen szól.:D Gooffy egyszer azt mondta nekem,hogy az írásba szokott menekülni,hogy ott tudja kiadni magából a dolgait. És azt mondta,hogy egyszer én is el fogok kezdeni írni,hogy kiadjak magamból mindent,csak idő kérdése.És ez ellen az állítás ellen felhozom az utoljára hagyott,ám legeslegkedvencebb írómat is,akinek valahogy mindig pontos érzéke van ahhoz, hogy akkor közöljön egy írást,amikor olvasnék valami olyat,ami kifejezi a bennem lévő dolgokat,és mindig valahogy PONTOSAN azt írja le,ami bennem van. Egyszerűen FÉLELMETES,hátborzongató, én nem tudom,hogy hogyan csinálja! :D Az ő neve pedig Luna Aurora.:) Szóval nem szükséges,hogy leírjak valamit azért,hogy kiadjam magamból,mert más jobban meg tudja fogalmazni,jobban kiadja magából és ezzel együtt belőlem is a dolgokat. "

Sokan vannak úgy vele, hogy úgy érzik ez teljesen az ő érzéseiket mutatja. Leírni, a saját szavaiddal, mégis más. Mégis sokkal jobban kimegy belőled.
Én mikor más tollából olvasom azokat az érzéseiket, amik bennem vannak, úgy érzem nem vagyok egyedül a gondjaimmal a világban. Mintha pont ugyan azokat éltük volna át az alkotóval/íróval.
De ez azt mutatja, hogy ahány ember annyi félét képzel a sorok mögé.
Réka mondta egyszer rólam, hogy nem mindig tudja, mi van a szavaim mögött.
Ilyen az ember. Nem ugyan azt gondoljuk, és nem is ugyan az történt velünk, csak egyszerűen belelátjuk saját magunkat a történetbe.

"Én olyan típusú ember vagyok,akinek két választása van: elkeseredetten küzdök azért,hogy betartozzak a nagyok közé,ami eleve kudarcra van ítélve,mert nincs bennem különleges vonás.Küzdök,haszontalanul,tönkreteszem magam,és a versengésemmel elűzöm magam mellől az értékes embereket,akiket szeretek és tisztelek, mert azért is bizonygatnám,hogy jó,amit csinálok,pedig nem.:)

Vagy pedig csöndben elérem,hogy ott lehessek a közelükben,az életük apró,de szerves részévé válok, és háttérben maradva rájuk mosolygok,integetek és hajrázok nekik. Higgyétek el,vissza fognak mosolyogni,és én boldog leszek,ha megtudok róluk néhány apró-cseprő dolgot,és ugrálni fog a szívem minden mosolygásukkor.:) Így benne leszek az életükben. Nagyon jó és szívmelengető érzés ám közöttük lenni,nézni őket,pláne úgy,ha néhány észre is vesz! Ezért is leszek sajtós.Tudjátok,az pont erről szól.:)"

Ez a bejegyzésének a befejezése. Úgy hiszem pont ez az összegző rész az ami megmutatja miért is rágják/rágom a fülét, hogy próbálkozzon.
Természetesen, nem kényszer, de én úgy hiszem, hogy akiben meg van a hajlam, azt biztatni kell és kicsit löködni, hogy legalább megpróbálja. Ott még mindig lehet azt mondani, hogy "köszönöm, nem kérek belőle"

Így a végére, szeretném hozzá tenni, hogy ez az én álláspontom. Aki egyet ért az egyet ért, aki nem az nem.
Pont az a típusú ember vagyok, akivel lehet szórakozni és vitatkozni határokon belül bármeddig szívesen játszom.

De van egy határ, amit én magam részéről a gerincesség és a gerinctelenség határának tartok. Amint valaki ezt átlép az én szemembe örökre ott is marad.
Aki nem bírja eltűrni a vereséget, és másokra mutogat, az elég szégyenteljes dolog, az én szememben legalábbis az.

Így a legvégén: -> A REAL MADRID MEGNYERTE A COPA DEL REY DÖNTŐT A BARCELONA ELLEN!!! HALA MADRID!!
-> Sebastian Vettel vezeti a VB-t!!!
-> Megszületett Kaká kislánya
-> A nővérem már jobban van, és lehet gyógyítható a betegsége.
-> Renikém végre kezd rendbe jönni =)
Nincs okom a panaszra. =D

2011. április 28., csütörtök

Az ember hol fent van az aranyló felhők felett, hol leesik, és alig tud talpra állni.

2011. április 25., hétfő

Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.

2011. április 19., kedd

Életképek

2011. április 4., hétfő

Várom..Várom..Várom.. de azért a kisujjam nem mozdítanám meg...