Elveszíteni egy gyereket olyan, mintha magadból veszítenél el egy darabot.

Hétvégén nem leszek itthon -.- :D Bulizok meg miegymás. Viszont hoztam megint előzetest. :p Ne bántsatok nagyon.... *könyörgően nééééz*

""

Ránéztem Rékára, és figyeltem a mellkasát ami nem mozog. Az arca amin a kezem volt hideg volt akár a jég. Forgott velem a világ. Lerogytam a földre az ágy mellé, de nem bírtam sírni. Egyik pillanatról történt a másikra, hogy a hasam szúrni és lüktetni kezdett. Előregörnyedtem a fájdalomtól. Csak sikítani tudtam az iszonyú fájdalomtól ami a testem és a lelkem is tépázta. Tudtam, hogyha nem lát azonnal orvos az ikrek meghalnak, de nem voltam képes mozogni. Az ajtó felé néztem de Laci már nem volt ott. Oldalra dőltem és összehúztam magam magzatpózba. Iszonyúan fájt. A homlokom a hideg csempéhez nyomtam és próbáltam megnyugodni, egyenletesen venni a levegőt, de amire sikerült volna uralkodni magamon ismét felrémlett Réka hallott arca és ismét fájdalom száguldott végig rajtam. Benn akadt a tüdőmben a levegő és pár pillanatig csak tátogtam. Nem bírtam teleszívni a tüdőmet levegővel annyira lebénított a fájdalom. Aztán vége lett. A fájdalom emléke még ott volt a testemben, de már nem fájt. Óvatosan mozdultam meg. A nadrágom és körülöttem minden véres volt. Fuldokoltam a sírástól ahogy az ágyba kapaszkodva felkeltem a földről. Oda feküdtem Réka mellé és hagytam, hogy a fájdalom felemésszen elevenen belülről. Annyira zokogtam, hogy kapkodtam levegő után, de alig jutott a tüdőmbe belőle. Egyre jobban fuldokoltam. Próbáltam megállítani a zokogást, de nem ment, egyre erősödött a fájdalom ami a szívem tépte.
""

Vajon mikor tudja meg a baba, hogy anyjának jólesik, ha ő rámosolyog?