Nagyon kevés öröm és élvezet van a világon, és az sem tart sokáig. Csak a szenvedés és a fájdalom örök.

Kimi sír, Alonso vigasztalja. Ez a hétvége tanulsága. :D:D Meg az, hogy ha azt mondja az ember, hogy ne hozzanak semmit elárasztanak fincsi sütikkel. :D
Minden esetre 2 kilót híztam -.- :D Ejnye :D Valszeg nem csak a szombattól :D:D

Nah kezdem úgy, hogy mindenki értse: Konfliktusfüggő Réka, Könyves Réka, Zsani és Móni meg persze drága Renikém nálam voltak a hétvégén. Rengeteget nevettünk, sokat beszéltünk, én élveztem.

Figyelmébe ajánlom mindenkinek Móni írásait, mert nélküle én se tartanék ott ahol most tartok. Hatalmas tehetség, ha engem kérdeztek, szóval hajrá!


Ma eljutottam augusztus óta arra a pontra, hogy ömlöttek a könnyeim annyira fájt a fejem reggel.
Ugye nekem folyamatosan fája fejem már hónapok óta, csak néha kevésbé, néha iszonyúan.
Lassan tényleg ideje dokihoz menni, de félek :S

Hoztam előzetest a frissből:

Ez állt a lap fejlécén:

„A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék.
Játszunk, mókával, kacagva az öröm tengerén lebegve.”

Érdekes volt a dolog, mert egyébként a tesztek eredményei szerepeltek a lapon. Ma egész nap tesztelt a csapat, bár eddig a fiatal újoncok róhatták a köröket.

Még csak 6 nap telt el azóta, hogy a csapat és Seb is a Világtetejére került, de már komoly munka folyt Abu Dhabiban. Mégis benne volt a lendület minden Red Bull dolgozóban, és a mosoly ott volt a szája sarkában.

Kényelmesen ültem az irodámban, ami Christian melletti második legnagyobb iroda volt. Az elmúlt napokban avattuk fel Davidot mint versenymérnököt. Egész nap a nyomában jártam, és segítettem neki, bár nagyon talpra esett volt és villámgyors gondolkodással volt megáldva.

Most is velem szemben ült az asztal túl oldalán és elbambulva az ablakon nézelődött mögöttem. Várta, hogy véleményt mondjak az aznapi eredményekről.

- Riccardo kell a csapatnak. - jegyeztem meg. Nem tettem szóvá a fejlécet, igaz tetszett az idézet. - Némi átalakítás kell majd a terveinkbe jövő évre, hogy feküdjön a kocsi a Pirelli gumikon, de talán nem lesz gond.

- És az idézet? - kérdezte rám pillantva. - Tegnap olvastam és eszembe jutott, hogy mit mondanak rólad.

- Mit mondanak? - kérdeztem vissza kíváncsian.

- Azt, hogy játszol. - mondta elrévedve megint. - Te nem dolgozol, hanem játszol az ellenfelekkel. Te nem élsz, hanem játszod az életet. Játszol minden emberrel a környezetben, manipulálod őket, csak Sebastian nem.

- Vannak még szavahihető szóbeszédek. - reagáltam le.