Beteg vagyok és három napig csak pakoltam.
Nem vagyok az a típusú lány aki csak úgy összepakol. Most mégis úgy rendet raktam a szobámba, hogy anya aggódott mi bajom.
Rájöttem. Menekültem a csöndtől és attól, hogy gondolkodnom kelljen.
Ma korán haza értem a suliból és akaratlanul is gondolkodtam az életemen.
Nem vagyok jó a szerelemben, most egy srác mégis szerencsét próbál nálam, pedig nem sok jót hallhatott rólam a haverjaitól. Mégis ad egy lehetőséget, és nem hisz a szóbeszédnek. Hatalmas türelemmel fordul hozzám, és végig hallgat. Meghallgatja a bajaimat, és ha nem is tud segíteni azért megölel, és mellettem áll.
Azt hiszem főleg ezaz ami miatt félek. Érzem, hogy nem sok tart vissza, hogy elinduljak a totális szerelem felé. Nem akarok szerelemes lenni.. az mindig fáj. És vak is utálok lenni.. megölni a kreativitásom.
De már tudom a sorsom, hogy bele fogok szeretni.
Rékával pont egyik nap beszélgettük, mennyire lemásolja az életem az Árnyékot. Furcsán vicces néha már ezaz egész.
Árnyék...
Az alkotás sem megy igazán, ahogy én szeretném.
Nem bírok még véleményt formálni sem. Mintha az egyik kanyarba elhagytam volna önmagam. Mintha már csak egy lennék a sokból, és nem az aki oldalas kritikákat tud megfogalmazni van mikor a semmiről.
Nem az vagyok aki voltam, és ez megrémít.
Tudjátok mi rémít meg még jobban?
Hogy beteg vagyok. Még magam sem tudom mi bajom, se a dokik, de már nyomoznak utána.
Valami kór gyengíti a szervezetem. Fáradékonyabb vagyok, nyügösebb hisztisebb bár ez lehet a suli miatti kialvatlanság, és az, hogy lemerültem.
A fejem most már folyton fáj, és nagyon. A mellkasom újabb szokása, hogy nyom/szorít.
A hónap végén megyek MR MRA-ra Zegre. :S Nagyon félek, hogy mi lesz, mit találnak, mi bajom.
Már nem lehet azzal nyugtatni, hogy semmi, csak front, ne aggódjak.
Nem attól félek, hogy azt mondják vissza van pár hónapom, és meghalok. Attól félek, hogy lassan, és rohadt fájdalmasan magamból kifordulva kell élnem akár egy napot is.
Legjobban talán a ráktól félek...
Ugye mikor a fagyi vissza nyal...
sokat viccelődtem, hogy Rákban születtem abba is halok meg ( a horoszkópom Rák)
A 18. születésnapom után 2 nappal lesz a vizsgálat...
A legjobban a környezetem sajnálom akik féltenek és aggódnak, és még mellette rajtam is már látják mennyire félek a saját szervezetemtől. Látják mikor folynak a könnyeim annyira fáj a fejem.
Az osztályom ilyen szinten poén, mert hülyeségnek veszik, meg annak, hogy csak lógni akarok és nyügös vagyok azért mondogatom, hogy fáj a fejem.
Szegény legjobb barátnőm meg látja rajtam, meg tudja, hogy nem azért mondom...
Nem lehet könnyű...
És még a mandulám is kezd begyulladni... XD Már halmozom a "jót" XD
Születés óta vonzom a rosszat, a bajt. Erre már viszonylag korán rájöttem.
Nem sajnáltatom magam, mindössze jól esett ezt most leírni, és kicsit kiadni a félelmeimet. Mégse terhelhetem folyton a környezetem.
XOXO
(puszi, ölelés)
ui: Ma jön a pasim :p Jó kis hétvége lesz. Jó nyár várható. :p XD
Mindenkinek kitartást a suli utolsó heteihez. Én túl vagyok minden nehézségen. (3 hét alatt annyit tanultam mint egész évben összesen )
Kimerültem. Megyek még pakolok, aztán pihenek :p
... Fabio Grosso, Fabio Cannavaro , Luca Toni, Camoranesi ezzel a hajjal hogy néz ki, Gianluca Zambrotta, Angelo Peruzzi...
Hajdú B. István, (Olaszország – Franciaország)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése