Semmi sem jó vagy rossz önmagában, csupán a gondolkodás teszi azzá.

Ma magamra zártam az ajtót és maxra csavartam a hangfalat. Belütem az ágyam közepére és gondolkodtam.
Mikor elkezdtem írni a Csillogó Cirkuszt teljesen magamba voltam zuhanva. Nem bírtam az érzelmeimet rendbe tenni. Nem bírtam tovább lépni. Folyton kattogott valamin az agyam és a napok egyhangúsága alatt jött az ötlet, hogy írjak ficcet, hiszen könnyen az álom világba menekülni mint bárhova máshova. Sokat olvasgattam előtte másik írását, és tudtam, hogy én nem akarok egy szokványos sztorit írni. Az első sor után amit egy széteső füzetbe firkáltam le eldöntöttem, hogy a végén megölöm a hősnőt. Ez passzolt a kedvemhez. Elkezdtem megírni és egyre könnyebb lett a napok terhe. Egyre kevesebbet gondoltam a gondjaimra, és egyre jobb lett a közérzetem. Az időm minden pillanatát a Csillogó töltötte ki. Suliba, buszon... mindenhol a folytatáson törtem a fejem.
Aztán helyre billent az életem és megakadtam az írással mintha hirtelen bezárult volna a fantáziám ajtaja. De nem hagyhattam abba, mert addigra sokan olvastátok és nem akartam, hogy csalódjatok vagy ilyesmi. Talán sokkal inkább magamban nem akartam csalódni. Nem tudtam semmit se írni. Szükségem volt egy alap lelki állapotra mikor kikapcsol az agyam és újra beindul a fantázia folyam. Ezt a zenével tudtam elérni, így folyton zene szólt és szó is a mai napig mikor írok. Kikapcsol a mindennapokból. Mikor befejeztem úgy éreztem, hogy az életem egy szakasza véget ért. Elégedett és boldog voltam mint egy szülő. Volt 1 hét szünet, hogy elkezdtem megírni a Csillogó 2. részét. Az alatt a hét alatt elszoktam a lazítás fogalmától és teljesen átálltam egy másik napi rutinra. Nagyon nehezen, nyögve-nyelősen vittem végig Aaron sztoriát, és a mai napig nem is érzem sajátomnak. Midnight Ladyvel ugyan ez a helyzet. Meg volt egy alap ötletem, egy célkitűzés, hogy egy táncosnőből csináljunk Valakit, hozzuk össze a múltjával és legyen happy a sztori. Pont fordítva akartam mint a Csillogót. Míg a Csillogó vidámból váltott hirtelen letargikussá, majd vissza boldoggá és a zárása letargikus volt, úgy a Ladyt letargikusból vidámmá akartam meg csinálni. Egy tündérmesének ahol a hősnő küzd és harcol. De megakadtam vele és nincs túl ok ötletem hozzá.
Közben ismét helyre zökkentem, de mint minden ez sem tartott sokáig. Már nem tudtam mibe belekezdeni, üresnek éreztem a fantáziám, mintha mindet beleöltem volna a Csillogóba, de muszáj volt valamit csinálnom, mert úgy éreztem megőrülök. Pár napom eltelt úgy, hogy a tavalyi futamokat néztem, és bennem volt a nővérem mondata: " Simán elmehetnél szakkommentátornak" Eszembe juttatta azt, hogy a Csillogóba Virág is akart kommentátor lenni. A vonal már megvolt. Valahogy közölni akartam a futamokat és a véleményem, de sansznak éreztem azt az ötletet, hogy csak leírom mit gondolok. Már fogalmam sincs ki/kik mondták, hogy hiányzik nekik Virág. Nem akarok-e valahogy folytatást csinálni. Valahogy vissza hozni. Ha jól rémlik talán 4. napomat töltöttem bezárkózva a Bahreini nagydíj után mikor egyik kedves barátom lehordott, hogy mit művelek. Mivel ő maga is megfordul versenyhelyszíneken mesélt egy csomót milyen a hangulat, a légkör, és úgy éreztem oda akarok tartozni. Része akarok lenni a Forma 1nek. Innen indult az ötlet. Aztán megjelent egy cikk Seb versenymérnökétől, aki arról mesélt, hogy milyen Seb a kocsiba. Végig néztem a híreket és neki kezdtem az írásnak. Egy árva gondolatom sem volt. A fejembe volt a sok százszor végig nézett futamok, a mérnöki beszélgetések, a Sebis interjúk ahogy viselkedik és megalkottam a Miss Norton világát. Ismét teljesnek éreztem magam. Ismét jól voltam. Most már benne van a napi rutinomban a Miss. Úgy nézem a cikkeket, úgy olvasok kommentárokat fórumokon, úgy nézek futamot, időmérőt, hogy fejben már a Misst írom, vagy beleképzelem a mögöttes dolgokat. Ha unatkozom, vagy szomi vagyok neki állok írni és minden oda... És ez tök jó :)

Ezen gondolkodtam ma. Mi mindent jelent nekem az írás. Egyre többen kérdezgetik mikor írok saját könyvet, saját történetet. De most az én gyerekem a Miss és mostoha gyerekem a Lady. Most ennyi elég.
ÉS imádom, hogy együtt éreztem a szereplőkkel.
Ma is Csilla megfenyegetett, hogy megver mert ő már olvasta az új részt, ami elég borongós lett.

Ezt muszáj volt leírnom, ha már ez a naplós oldalam. :D

És a végére egy kis vicces dolog. Illetve most már vicces, mikor még friss volt, akkor nem nevettem rajta. : Seb vágja a fejeket Török Nagydíj időmérője után.
Annyira érdekelne mit motyog és mit gondol. Sajnos soha nem tudjuk meg. :(

pucc