A mennyben születtem, mégis a pokolban vagyok. Rossz kislány voltam, kidobtam az Angyalok.

Sok-sok SOKK

Nyár elején beszámoltam róla, hogy nem megy minden úgy az életemben ahogy szeretném.
Leírtam itt, és bárki aki közelebb van a szívemhez panaszkodtam neki, hogy nem megy az alkotás, túl sok minden van a fejemben.
Akkor féltem, hogy mi bajom lehet. Ez augusztusra akkora méreteket öltött, hogy naponta borultam ki, abban reménykedtem, hogy vagy két-három szem gyógyszer és jól leszek, vagy két hét és meghalok. Valahogy túl sok volt. Magánéletemre szinte időm sem volt, és reméltem, hogy a szeptember elhozza a folytonosságot, és a mindennapok megszokottságát.
Aztán voltunk párommal Pesten, és a második napon fejfájás mentesen ébredtem. Jól éreztem magam. Égett a kezem, hogy miért nem vagyok otthon, annyira tele voltam ötletekkel! Isteni érzés volt! Lubickoltam a nyugalomban, és a fájdalom mentességben. Óvtam egész héten ezt az állapotot.
A párom nagynénje gyógyszerész, és egy pezsgőtől ittas állapotban beszéd téma lett a fejfájásom. Nyugtatókat javasolt, mert szerinte lelki eredetű a fejfájásom.

Hazaértem, és megint fájt a fejem, nyakamban volt minden. elkezdtem szedálni magam a nyugtatókkal, és megint minden sarok a helyére került. Nem fájt a fejem, pörögtem mint régen. Nem voltam morcos, ingerlékeny.
A teljes környezetem velem együtt nyugodott meg, hogy meg van a gyógymód. DE nyugtatókon nem lehet élni. Megszokja a szervezet, és még erősebb kell, aztán még erősebb és a végén nincs tovább.
Akik ismernek nagyjából képben vannak azzal, hogy önfejlesztő és kortárssegítő tanfolyamra járok már két éve.
Kénytelen kelletlen be kellett látnom két hete, hogy egyedül nem megy. A mentoromhoz fordultam, aki a kulzusokat tartja, és egy óra alatt meg volt a baj forrása. Annyira egyértelmű volt, hogy majdnem felnevettem.
Minden lelki erőm leszívja a környezetem. Egyedül a párom mellett tudok lazítani, és kicsit feltöltődni lelkileg, hiszen annyira szókimondó kapcsolatunk van, hogy nem kell attól tartanom, hogy nem mondja meg őszintén mire gondol. És ezt én is megtehetem púder és bájolgás nélkül.

De persze ő dolgozik, én suliba járok (illetve ő is sulis, de gyakszája van) így nem tud itt lenni végig mellettem, és itt indul a gond. A nyugtatókról le kellett állnom, mert fogamzásgátló mellett nem lehet szedni.

És ez kihat az életem minden pontjára sajnos. Így lesz a történetem vontatott, így utáltam meg Barbyt, és ezért van már megtervezve a vége.

Ebbe az egész bonyodalomba bele jön még Réka örületes napirendje, ami kész horror.

Ez nem mentegetőzés, csupán tiszta tények. Emberből vagyunk, és tisztában vagyok vele, hogy milyen a történet. Ha a rászánt napi 4-5 óránál is többet töltök vele, akkor sem jutok többre sajnos.
Réka már az előző fejezetet sem akarta felengedni, de én annyira kezdek a saját életembe belefáradni, hogy felrakattam vele.

Kicsit később egy másik történettel fogom az évadot befejezni, a Csillogó Árnyéknak pedig az utolsó előtti fejezete már megvan a gépemen.
Még 2-3 fejezet.

Sajnálom, hogy csalódnotok kellett bennem, és sajnálom az üres ígéreteket. Köszönöm azoknak akik továbbra is kitartanak mellettem. =)