Kezdem megint bontogatni a szárnyaimat, így újra olvasok minden elkezdett dolgomat, mert tele van vele a gép. Úgy gondoltam párat megosztok veletek. Érdekel a véleményetek. =)
Ezt még a Két Világ Között előtt firkáltam. Ebből jött végül a sztori ötlete, mozgatórugója. Így visszaolvasva, lehet folytatom. :D Tehát előre vetítem, hogy focis, sőt Ronaldos! :D ( és bétázatlan elvileg :D )
I.fejezet
A pezsgőspoharam felett végignéztem a tömegen. Egy elegáns partin unatkoztam éppen, amit a leendő férjem rendezett. Az ezüstszínű ruhám alatti fűző méltóságteljes tartást adott nekem, és a ruhám is felsőbbrendűséget kölcsönözve ért a földig. A fél minimálbérért megcsinált hajam selymesen és kifogástalanul hullott a vállaimra. A sminkem kiemelte az arcom tökéletes pontjait és eltakarta a tökéletleneket. A méregdrága cipő szorította a lábam. Lassan belekortyoltam a pezsgőmbe, és óvatosan lenyaltam a cseppjeit a kifogástalan rúzsomról, amire azt mondják, vízálló, és bírja a strapát.
Végignéztem ismét a tömegen. Jobbnál jobb kinézetű férfiak és gyönyörű nők cseverésztek. Legtöbben kísérővel érkeztek, csak pár férfi volt, aki egyedül jelent meg.
Oliver Peréz, a leendő férjem, éppen Iker Casillas-szal beszélgetett. Az ő apja volt a Real Madrid fejese, Florentio Peréz. Mindenki tisztelte, és tartottak tőle, hiszen elég nagy befolyása volt a klub életébe, és a politikában is. Odasétáltam a beszélgető pároshoz, és egyből megkaptam Iker kedves, üdvözlő mosolyát.
- Amina! – hajolt közelebb és két óvatos puszit lehelt az arcomra.
- Iker! – mosolyogtam rá. – Sarát nem hoztad magaddal? Szívesen elcsevegtem volna vele az esküvőtökről.
- Bármikor megérkezhet. Dolgoznia kellett, és nem szerettem volna modortalan lenni a késésemmel – magyarázta.
- Ez érthető – biccentett Oliver. Közben Sergio Ramos is megindult a hármasunk felé.
- Amina – ő is adott nekem két puszit, és Oliverhez fordult. – A parti remek, a jövendőbelid pedig, mint mindig, most is gyönyörű – bókolt Olivernek és ezzel nekem is.
- Szeretném neked bemutatni Larát, de nem akartam elvonni az ismerőse mellől – nézett rám Sergio. - Velem tartanál, kérlek?
- Nem bánod? – néztem Oliverre.
- Csevegj nyugodtan – biccentett, és egy röpke csókot nyomott a számra. Lassan, méltóságteljesen követtem Sergiót, aki a terem másik végébe kísért. Lara tényleg ott volt. Irinával és Cristianóval beszélgetett. Már tudtam, hogy Lara ürügy volt, hogy elvonjanak a férjem mellől. Belenéztem Cris szemeibe, és láttam benne a vágyat. Vágyott rám.
- Amina – biccentett nekem Irina. Ő már ismert. Cris elém lépett, és ő is két puszival köszöntött, ahogy errefelé szokás.
- Kívánlak – súgta még a fülembe azt, amit már első pillanatban is tudtam.
- Lara Alvarez – nyújtotta a manikűrös kezét felém.
- Amina Martín – fogadtam el. Óvatosan fogtunk kezet. Nem mert velem keményebben kezet fogni, hiszen tudta, hogy kinek leszek nemsokára a felesége, és nem örülne neki Sergio, ha elvágná magát előttem.
- Ha megbocsájtotok, bepúderezném az orrom – mondtam jólnevelten. ”Véletlen” elejtettem a kezemben tartogatott kesztyűm egyik felét, és hátrafele indultam. Tudtam, hogy percek kérdése és Cristiano utánam jön. Ürügyként használva a kesztyűm.
Bementem a legközelebbi irodába, de még hátralestem, jön-e utánam. Pont láthatta, hogy melyik irodába lépek be.
- Azt hittem, soha nem szabadulsz el – ölelt egyből magához. – Még szerencse, hogy vannak csapattársaim, akik tudnak rólunk – súgta a fülembe.
- Ne beszélj – súgtam az ajkai előtt várakozva. Előrébb dőlt, és egyből birtokba vette a kimázolt szám. Elkezdett hátrafelé tolni, és mikor a combom az asztalnak ütődött, felültetett rá. Felrántotta a szoknyám, és beállt szorosan a lábaim közé.
- Nincs rajtad bugyi – nyögte bele a számba, mikor a keze a combjaim közé tévedt.
- Nincs – súgtam vissza. Megküzdöttem az öltönygatyájának az övével, majd a gombbal, és diadalmasan húztam le a cipzárt, ami nehézkes volt, mivel nagyon szűk volt már elől a gatyája.
Mikor először egy, majd két ujja is elmerült bennem, belenyögtem a szájába, és lerángattam róla a boxerét.
Nem volt időnk a finomkodásokra, és előjátékra sem. Szinte egyből még közelebb jött, és már bennem is volt. Erősen nyomtam a számat az övére, fel ne nyögjek hangosan. Megkapaszkodtam a széles vállaiban, és rángattam róla a zakót. Végiggomboltam az ingét, és teljesen a mellkasának simultam. Fogalmam sem volt, mikor szabadította ki a melleimet a ruhámból, de a csupasz mellkasához nyomódtak.
Átöleltem a derekát a lábaimmal, de hagytam, hogy vadul mozogjon. A combjaim már fájtak a testünk erős találkozásától, de repültem a gyönyör kapuja felé.
Pár perc múlva pedig a nevét nyögve öntött el az orgazmus. Pár lökés után pedig követett.
Végigdőltem az íróasztalon. Ő is rádőlt a mellkasomra, és próbáltunk észhez térni.
- Lépj vissza – mondta zihálva. – Lépj vissza, ne menj hozzá!
- Tudod, hogy hozzá kell mennem – ziháltam én is. Utáltam, hogy elrontja a pillanatot.
- Ha kell, elveszlek én! – nézett a szemembe. Felnevettem. Nem vidáman… keserűség volt a hangomban.
- Modern világban élünk, de még mindig nem dönthetsz a saját sorsod felől – válaszoltam. – Tudod az okokat.
- Nem fogok tudni elmenni az esküvődre – mondta halkan és felkelt rólam. Felhúzta a boxerét és a gatyáját is rendbe tette.
- Akkor ne gyere el – vetettem oda hidegen. Igazán csak most tudatosult, milyen lenne neki ott ülni. Láttam a szemében, ahogy rám néz, hogy szeret, és ugyanezt láthatta az én szememben is, de még nem mondtuk ki. Ez egy tiltott kapcsolat volt. Nekem ott volt Oliver, neki Irina. Bár az a nő inkább volt nekem fricska, mint komoly érzelem, Cris részéről legalábbis.
- Irina már biztos nagyon vár rád – vetettem neki oda, úgy mellesleg, mikor sikerült elrendeznem a saját ruhám is. Kivettem a kistükröt a kézitáskámból, és ellenőriztem a sminket és a hajam. Kell egy köszönőlevelet írnom a rúzs forgalmazójának. Még mindig hibátlan volt, ami kész csoda ilyen csókcsata után.
- Kit érdekel az a némber – morogta, inkább magának, mint nekem. Elé léptem és szerelmesen megcsókoltam. Az izmai elernyedtek, és gyengéden átölelt.
- Megyek előre, nem illik egy hölgynek ennyi ideig eltűnni – indultam meg mellette, ki az irodából. Reménykedtem, hogy utánam szól, de semmi. Visszamentem a partira és egyből odacsapódtam a férjemhez.
- Áldásod adod Larára és Sergióra? – kérdezte kíváncsian. Még mindig Iker tartotta szóval. Belenéztem egy pillanatra a kapus szemébe, amiben valami huncut fény volt. Tudta, hogy hol jártam.
- Tökéletesen övék az áldásom – mosolyogtam rá a jövendőbelimre.
- Sara bizonyára megérkezett már, ha nem bánjátok, megkeresem – Oliver biccentett, hogy menjen csak. Én viszont hálás szemekkel néztem egy pillanatra rá és így biccentettem neki. Mosolyogva viszonozta.
Ezek után a rendezvény még unalmasabb lett. Figyeltem az embereket, és akinek elkaptam a pillantását, biccentett egyet felé.
Mikor legközelebb láttam Cristianót, Irina éppen magyarázott neki valamit. Végignéztem a nőn. Egy fekete miniruhácska volt rajta, és a hajában itt-ott csigák voltak. Vastagon volt sminkelve és számomra nagyon ellenszenves volt. Bár esélyt sem adtam neki, hogy erről megváltoztassa a nézeteim.
Elvettem még egy pohár pezsgőt, és most a Sergio kezébe kapaszkodó Larát mértem fel. Teljesen szolid ruhában volt. Barna kosztüm volt rajta és egy fehér ing. Nem akart kitűnni a tömegből, mint Irina. Lara még véletlen sem akart jobban tündökölni, mint a rá mosolygó párja, akin viszont, mint mindig, most is remekül állt a zakó. Irina viszont próbálta túlragyogni Crist, de még nem láttam nőt, akinek ez sikerült volna.
Ránéztem a leendő férjemre. Ő is zakóban volt, de az inge szürke volt, hogy passzoljon hozzám. A haja tökéletesen állt. A kezén ott csillogott az eljegyzési gyűrű, ami az enyémen is ott volt. Két nap múlva a felesége leszek.
Megengedtem magamnak egy pillanatnyi keserű mosolyt. Akiért a testem és a lelkem is vágyakozik, éppen rám nézett. Egy pillanatra találkozott a pillantásunk. Láttam a szemében, mennyire rossz neki ez az egész. Kötelezve volt a megjelenésre, és nem akarta magát elvágni a csapata tulajdonosa előtt. Meg persze, ha jól sejtettem, Iker ráparancsolt. A kapus felé néztem, aki éppen Sarával az oldalán jött felénk. Mikor látta, hogy ránézek picit, elmosolyodott.
- Amina –mosolygott már rám Sara is. Vele jóban voltam.
Egész jól elbeszélgettünk az esküvőkről, mikor az apósom szót kért.
Elömlengett a két nap múlva tartott esküvőről és még valamiről, de nem figyeltem rá. Cris átható barna szemeiben vesztem éppen teljesen el.
Mikor éreztem, hogy valaki finoman megböki a kezem, oldalra néztem. Iker állt mellettem, de nem nézett rám. Tudtam, hogy azért csinálta, hogy visszatérjek a földre, ahogy azzal is tisztában voltam, hogy nem engem akar védeni, hanem a csapattársát és jó barátját.
Nemsokára vége lett a partinak és lassan mindenki távozott. Láttam, ahogy rásegíti Irinára a kabátját, és ő is felveszi a sajátját. Még rám nézett és maga előtt kiengedte Irinát az ajtón.
Körbenéztem az üres termen.
- Annával azt beszéltük meg, hogy erre a két napra haza kéne utaznod, a birtokotokra, hogy ne lássátok egymást Oliverrel – jött oda Florentio.
- Az anyám ugye nem Santanderbe akar bezárni a birtokra!? – kérdeztem vissza. – Nem lennék nyugodt, ha olyan messze lennék a szívem választottjától – magyaráztam. Nem Oliverre gondoltam, de mosolyogva ölelt egy pillanatra magához. Ő azt hitte, rá célzok.
- Természetesen én sem akarnám, ha Madridtól olyan messze mennél – mosolygott rám a jövendőbeli apósom. – Csak ide a madridi birtokra szeretne bezárni, ahogy te mondtad – mosolygott szélesen.
- Abba még belemegyek – bólintottam. – Akkor, ha megbocsájtanak az urak, felmennék pakolni – mindketten bólintottak, és felsiettem az emeletre, hogy összeszedjem pár holmim.
Előszedtem a telefonom és gondolkodás nélkül írtam meg az sms-t Crisnek. Reméltem nem haragszik.
„ Utolsó esély pár nyugodt órára. Haza leszek toloncolva a külsőkerületi birtokra. Meddig lesz nálad az a nő? AM„
Egyből töröltem is az sms-t, nehogy lebuktasson. Összepakoltam, és pont mire kész lettem két szobalány segítségével, megkaptam a választ.
„ Ezek szerint a holnap reggeli géppel távozik. =) Mikor, hol? CR „
„ Délután 3, a birtokon”
Ledőltem az ágyba, és próbáltam aludni, de nem ment. Mikor Oliver bejött a szobába, alvást színleltem, így békén hagyott. Befeküdt mellém, és ő szinte egyből el is aludt.
**
Másnap délelőtt 11 felé ébredtem fel magamtól. Letusoltam, rendbe szedtem magam és megebédeltem. Utána pedig átvitettem magam sofőrrel a családi birtokra.
- Végre itt vagy! – ölelt magához a nevelőnőm.
- Donna – adtam neki egy puszit, és felfelé indultam. – Jönni fog egy férfi hozzám, szeretném, ha beengednétek, és mélyen hallgatnátok róla, hogy ő itt van, illetve itt járt.
- Ki jön, kisasszony? – kérdezte a száját rágcsálva.
- Az a férfi, aki megdobogtatja a szívem – mosolyogtam rá.
- Oliver úr nem jöhet ide! – torpant meg.
- Nem is Oliverről beszéltem – láttam a szemében, már érti, mire gondolok.
- Ez nem helyes, kisasszony – rázta a fejét.
- Tudom Donna, de ez az utolsó esélyem, hogy öleljem – magyaráztam neki. – Nem leszek házasságtörő. Nem adok esélyt Olivernek a válásra.
- Az anyukája azt nem élné túl, ha elválna – rázta a fejét szörnyülködve.
- Pontosan – bólintottam. – Készülődöm, kísérd nyugodtan fel. Három körül fog érkezni – bólintott és magamra hagyott.
Átöltöztem egy egyszerű utcai ruhába, és végigdőltem az ágyamon. Bíztam a ház személyzetében, mivel nem egyszer segítettek a szüleim előtt titkolózni.
Csak néztem a plafont és azon gondolkodtam, hogy jutottam el idáig.
Apám a Santander bank tulajdonosa volt, és a királynő mellett lord. Anyám pedig értelmiségi nő, de leginkább csak valamelyik birtokon ült, partikat szervezett, teázott, a királynővel vagy a hercegnővel csevegett.
A legbelsőbb körökben mozgott a családom, és ezért kaptam meg az utasítást, hogy valaki, hozzám rangban passzoló személy lehet csak a férjem. Oliver tökéletes volt erre a posztra, hiszen azt apja a Real Madrid tulajdonosa volt, és a királynő kegyeltje pontosan azáltal.
Nem voltam szerelmes a leendő férjembe. Kedves volt, édes, humoros, igazi úriember és nagyon szeretett.
Eleinte, mikor járni kezdtünk, úgy gondoltam, majd belezúgok, hiszen tényleg tökéletes volt. Nem nagyon lehetett mit kifogásolni benne. Tökéletes üzletembernek és úriembernek nevelték, ahogy engem úrihölgynek.
Igazából semmi bajom nem volt az úrihölgy-léttel, míg egy partin személyesen meg nem ismertem Cristianót. A karácsonyi vacsorája volt a Real Madridnak, és Oliver elvitt magával. Ott ismertem meg személyesen az összes focistát. Persze Ikert és Sergiót már ismertem, mivel ők voltak a csapatkapitányok.
Akkor jöttem rá, hogy soha nem fogom szeretni szerelemből Olivert, és akkor kezdtem el megutálni a hercegnős viselkedést.
Egyetlen egyszer próbáltam meg apámmal beszélni, hogy nem szeretnék Oliverhez hozzámenni, de azt mondta, hogy ne játsszam a hisztis fruskát.
Elkezdtem rendszeresen megcsalni Olivert Cristianóval, akinek persze nem tetszett, hogy ő csak egy szerető, de nem tudott ellenne tenni. Nem fogja tönkre tenni Florentio fiát.
Felültem az ágyamban, mikor meghallottam a lépéseket a szobám előtti folyosóról. Mikor valaki halkan bekopogott, elmosolyodtam. Odamentem és kitártam az ajtót.
Egyből megöleltem Crist, aki ezen kicsit meg is lepődött, de visszaölelt. Jól éreztem magam a karjaiban.
- Donna, anyám mikor érkezik? – néztem a dadusra, aki már inkább házvezetőnő volt.
- Majd csak este a vacsorára, kisasszony. – A mosolyából tudtam, hogy már nem is ellenzi annyira ezt a találkát. – Szólok majd, mikor elindul a magángép Santanderből.
- Köszönöm – mosolyogtam rá, és Crist berángattam a szobámba.
- Merre jártál délelőtt? – kérdeztem tőle kíváncsian, mikor ledobtam magam az ágyamra. Nem játszottam meg magam. Tudta milyen vagyok.
- Edzésem volt – dőlt le mellém. – Mou totálisan kifárasztott.
- Engem anyám fog lefárasztani – dőltem a mellkasára. Felemeltem a kezét, és azzal kezdtem el játszani. Masszíroztam a tenyerét, és simogattam az ujjait.
- Így el fogok aludni – jegyezte meg álmos hangon. Felnevettem.
- Nyugodtan aludj – fordultam meg és ránéztem. – Biztos lestrapált az a nő tegnap éjszaka – jegyeztem meg.
- Szerinted utánad képes voltam hozzányúlni? – kérdezte. Megvontam a vállam. – Lehet te összetudsz utánam feküdni Oliverrel, de én nem tudok Irinával.
- Tudok vagy sem, nem szoktam – nyomtam egy puszit a szájára. Elkapta a tarkóm, és nem hagyta, hogy elhúzódjak. A pusziból gyorsan csók lett, méghozzá mély és szerelmes, ami teljesen zavarba hozott.
A tegnapi vad szex után ma nagyon gyengéden, szerelmesen szeretkeztünk. Imádtam, hogy ennyire sokoldalú.
Egészen este 6-ig beszélgettünk, nevettünk. Akkor kopogott be Donna, hogy anyám magángépe nemsokára felszáll.
- Holnap délelőtt férjhez mész – kezdett bele búcsúkor. – Nem akarom, hogy hozzámenj – tette hozzá szomorúan.
- Cristiano, kérlek! – suttogtam neki. Elhúzta szomorúan a száját, és egy utolsó szerelmes csókot kaptam.
- Gondolom innentől csak messziről láthatlak – jegyezte meg. Szomorúan bólintottam. Szorosan megölelt, és adott a hajamra egy puszit. – Holnap este meccs lesz, itt Madridban. A ti tiszteletekre játszunk majd, de én nem akartam pályára lépni – mesélte. – De muszáj. Szóval ott leszek, de csak neked játszom, nem másnak. Nem másért.
- Köszönöm – suttogtam neki. Nem bíztam a hangomban. Épp összetört a szívem.
- Ott leszel – nyeltem egyet – az esküvőn?
- Még nem tudom – válaszolta. Kaptam egy utolsó utáni lágy csókot, és Donnát követve ott hagyott a szobám ajtajában.
Utána akartam futni, hogy a szemébe mondjam mennyire szeretem, de nem akartam tovább kínozni se őt, se magam.
Odasétáltam az ablakhoz, és figyeltem, ahogy beszáll a királykék Audiba, és lassan elhajt. A könnyeim megállíthatatlanul csorogtak az arcomon. Jó pár percig ott álltam, és csak akkor töröltem meg az arcom, mikor megláttam anyám magángépét leszállni. Megigazítottam a sminkem, átöltöztem vacsorához, és lementem köszönteni őt.
**
Azt hittem, nem fogok egy percet sem aludni az éjjel, de az ágyneműm és a szobám még őrizte Cris illatát, így gyorsan eltudtam aludni.
Reggel megindult a nagy sietés, hiszen délben lesz az esküvő.
Sminkesen, fodrászok, manikűr, pedikűr. Én pedig csak arra bírtam gondolni, hogy mennyire hiányzik Cris.
Mikor már hófehér ruhában álltam a hatalmas tükrök előtt tökéletes külsővel valaki kopogott. Donna jött be.
- Egy fiatalúr jött önhöz – mondta sejtelmesen mosolyogva. Nagyot dobbant a szívem. Azt reméltem, Cris az, és mesébe illően megszöktet. Szegény Iker láthatta a csalódottságot az arcomon, mikor belépett.
- Tudom, hogy mást vártál – mondta mosolyogva. Nem haragudott a csalódottságom miatt. – Ma este meccsünk lesz, és hivatalosan is szeretnélek erre titeket meghívni – mondta nagyon komolyan. – Szeretnénk, hogyha az ifjú pár ott lenne a stadionban, és értük játszhatnánk. – Ismertem már ezt, Cris tegnap mondta. Mégis végighallgattam. – Igazából többen is csak azért megyünk oda ki, mert nem szeretnénk pontot veszteni – jegyezte meg. Erre kicsit elmosolyodtam.
- Iker, ő itt van? – kérdeztem, és éreztem, hogy a szemembe gyűlnek a könnyek. Magam sem tudtam, mi lenne a jobb. Ha itt sem lenne, és nem kéne látnom, vagy ha itt lenne.
- Eljött velünk – bólintott. – Itt van lent, és várja a csodaszép menyasszonyt – mosolygott rám. Odajött közel hozzám, és egy zsepit érintett a szemem alá.
- Ne sírj, mert a sminkesek rosszul lesznek, ha elfolyik a sminked – mondta mosolyogva. Erre már nekem is mosolyognom kellett. – Hoztam neked valamit - nyúlt a zakója zsebébe. Egy nyaklánc volt, egy Real Madrid címerrel a medálon.
- Feltennéd? – fordultam meg a habos ruhámban. Beleakasztotta a nyakamba, és ellépett tőlem.
- Mennem kell – indult el az ajtó felé.
- Megmondanád neki, hogy sajnálom? – kérdeztem tőle. Bólintott és becsukta maga mögött az ajtót.
- Jöjjön kisasszony, az apja már vár önre – jött oda Donna és kikísért a folyosóra, ahol már tényleg ott volt apám.
Ahogy kiértünk a kisebb kastélyból, ami a birtokon volt, hátrafelé vettük az irányt, és meglepve láttam, hogy a Real Madrid teljes kerete ott van, és sorfalat állnak nekem. Iker és Sergio álltak két oldalt elől. Rájuk mosolyogtam, és próbáltam mindenkire hálásan nézni. A színlelt derűm csak akkor bicsaklott meg, mikor Cristianóra néztem.
A szemében iszonyú fájdalom volt, de mosolygott. Nem volt őszinte, de legalább próbálkozott. Viszonoztam a gesztust, és tovább vonultam apám oldalán. Annyira szívesen hátranéztem volna rá, de nem tettem. Feltűnő lett volna.
II.fejezet
Még mindig az oltárnál álltam, de már a gratulációkat fogadtuk. Mellettem Oliver majd kicsattant, én viszont az arcomra festettem egy mosolyt és úgy hallgattam a kedves, bíztató szavakat.
Akkor tértem magamhoz, mikor Iker búsan mosolygó arcát láttam magam előtt.
- Sok boldogságot – mondta hangosan és megölelt. – Ne mutasd, hogy fáj. Sok erőt kívánok.
Mikor elengedett még rám mosolygott bíztatóan és Oliver elé lépett. Engem pedig Sergio zárt ölelésbe. Nem mondott semmit, csak gratulált, de láttam a szemében, hogy sajnálja a dolgot. A többi focista csak köszöntött, de nem ölelt meg. Páran, főleg a spanyolok, kezet csókoltak nekem. Mikor Cristiano lépett elém az arcára festett egy mosolyt.
- Remélem boldogok lesztek – mondta. A hangjából csöpögött a fájdalom. Beleharaptam az alsó ajkamba, hogy ne sírjam el magam. Elmosolyodott a reakciómra picit, és kezet csókolt ő is, de míg a többiek ajka nem ért a kezemhez addig ő valós csókot lehelt rá. Mire észhez tértem már Oliverrel fogott kezet, és már el is tűnt. Még jó páran oda jöttek gratulálni, majd Oliver megfogta a derekam, és átkísért a kisebb kastélyba.
A fogadáson még a csapattagok is ott voltak, és az ebéden is, de utána ők elmentek, nekem pedig nem volt esélyem Vele beszélni, hiszen éppen a Királynővel csevegtem.
Este 5-kor lett vége a hercehurcának, és hagytak felmenni, hogy átvegyek egy másik, elegáns fehér ruhát. A hajam gyorsan megcsinálták máshogy, és mostak le a sminkemből is.
Utána limuzin vitt minket a Stadionhoz, hogy megnézzük a Real Madrid meccsét.
Még a meccs előtt jóval oda értünk, és meglepve vettem észre, hogy Oliver az öltöző felé veszi az útját.
- Hová megyünk? – érdeklődtem.
- Le az öltőzőbe sok sikert kívánni a csapatnak – magyarázta. Oda akartam neki morogni, hogy ezt azért sejtettem. Féltem szembe találkozni vele.
Illem szerint előre engedett így én voltam az első akit megláttak a focisták. A legtöbb még félmeztelenül pakolászott. Cristianon is még csak gatya volt. Többen gyorsan felkapták magukra a mezt, csak rajta láttam, hogy hezitál. Végül ő is áthúzta a fején a 7-es mezt.
Oliver oda állt mellém, és lazán a hátamra tette a kezét. Valamit magyarázott, én egyenes háttal csak álltam mellette, és Cristianot néztem. Teljesen megbabonázott a látvány, ahogy kicsit kócosan a mezes mizéria miatt nyugtalanul álldogál egyik lábáról a másikra. Az zökkentett ki mikor Oliver az ajtó felé kezdett terelni. Rámosolyogtam gyorsan Crisre, és hagytam magam kikísérni.
Fent ültünk le a VIP páholyba. Szívesebben tomboltam volna lent a lelátón, de erre esélyem sem volt.
Cristiano idegesen játszott, dühöngött, és nem ment neki semmi sem.
- Remek dolog volt Ronaldot ide hozni. Most nincs jó formában sajnos – mondta Florentio. Oliver egyetértőn bólintott én pedig csak figyeltem ahogy lassan lefújja a bíró a meccset.
- Megbocsájtanának az urak, míg rendbe teszem a sminkem? – fordultam feléjük. Mindketten bólintottak. Nyugodtan sétáltam ki a VIP szektorból, de rohanni kezdtem amint nem láthattak. Ahogy leértem az öltözőkhöz megálltam egy belső folyosón, hogy ne vegyenek észre, nem bíztam azért mindenkiben.
Mikor Cristiano sétált befelé Iker mellett aki nagyon magyarázott neki valamit, pont felém nézelődött. Kiléptem a belső folyosóról, de csak egy pillanatra, hogy Iker észre vehessen.
- Ronaldo gondolkodj el szépen itt kint, és ha észhez tértél akkor gyere csak be – mondta neki erélyesen és bevágta az öltöző ajtót mintha ideges lenne. Már tudtam, hogy muszáj lesz küldenem valamit Ikernek cserébe.
- Én vagyok ennek a rossz teljesítménynek az okozója? – kérdeztem halkan. Nem léptem ki, de mikor hallottam a stoplis cipőt felém kopogni tudtam, hogy hallotta. Zilált volt a külseje, és a szeme alatti rész is piros volt leginkább az idegeskedéstől és a futástól. Legalábbis én ezt akartam hinni.
- Téged már nem kell érdekelnie – vágta a fejemhez.
- Mégis itt vagyok – válaszoltam halkan.
- Megcsókolhatlak? – kérdezte halkan pár pillanat csend után. Kicsit elmosolyodtam.
- Azzal megtörném a pár órás eskümet – válaszoltam. – Szeretném, ha a második félidőben megmutatnád milyen is vagy. Ha lőnél nekem gólt!
- Nem megy – mondta egyszerűen. Oda léptem elé és végighúztam az ujjam az ajkán. Egy apró mosolyra húzódtak az ajkai. Lábujjhegyre álltam, és egy lehelet finom puszit nyomtam a szájára. Hatalmas önuralom kellett, hogy ne csókoljam meg, de megálltam. Elléptem, és egy széles mosolyt varázsoltam az arcomra.
- Próbálkozz – bíztattam. – Menj átöltözni. Nekem is vissza kell mennem – sóhajtottam.
- Amina! – lépett közelebb. Belenéztem a barna szemekbe, és tudtam mit akar mondani.
- Tudom –suttogtam. – Ne mond ki kérlek. Sokkal nehezebb és bonyolultabb lenne utána.
Megadóan bólintott én pedig ott hagytam a folyosón, és felsiettem a VIP szektorba.
- Hatalmas ez a stadion – csóváltam meg a fejem mikor leültem. Oliver érdeklődve nézett rám. – Szinte eltévedtem, pedig jártam már itt – magyaráztam. Mindketten felnevettek. Én lettem a buta kislány aki elkeveredett. Inkább ez a poszt, mint ami a valóság.
Végül Crisnek sikerült egy gól, és a mi páholyunk felé látványosan meghajolt. Florentio és Oliver arról beszéltek, hogy ez az esküvőnk miatt van, és így fejezi ki a tiszteletét. Jót mosolyogtam ezen.
Én tudtam honnan a mozdulat, és mi a jelentése.
Sokat piszkált vele mekkora úrinő vagyok. Inkább régi időkbe való, mint a 21.századba, és olyankor képes volt hajlongani előttem, mintha királynő lennék. Ezt persze legtöbbször boxerben vagy ruha nélkül tette, így egy kicsit melegem lett, mikor ez eszembe jutott.
A meccs után is lementünk az öltözőbe, és ott egy vidám Iker és Sergio mosoly várt és egy kíváncsi Cris, hogy vajon mit szólhattam a mutatványához.
Valamit megint beszélgettek Oliverrel a csapattagok, majd a kezembe nyomtak több szépen összehajtott mezt. Szerencsére azért egy táskában voltak.
- Szeretnénk, ha mind a tiéd lenne. Mi a játékunkkal, és a mezeinkkel fejezzük ki a tiszteletünket felétek – magyarázta nekem Iker. Nem csodálkoztam volna, ha Cris meze nincs a kupacban.
Az egyik férfi hozta a mezeket aki mindenhova jött utánunk.
Csak otthon a hálóba feküdve dobáltam ki a táskába pakolt mezeket. Kíváncsi voltam Cris meze ott van-e.
Meglepett mikor megtaláltam a 7-es mezt, de még jobban megdöbbentem, mikor megéreztem rajta Cris parfümét.
Még akkor is az orromba volt az illat mikor Oliver befeküdt mellém, és simogatni kezdte a mellem, és a hasam.
Tudtam mit akar, és azt is, hogy a nászéjszakán pont nem tagadhatom meg tőle.
**
Van valami nagyon fájó magány abban, mikor az esküvőd utáni reggel egy hatalmas asztal mellett ülsz egyedül.
Némán zokogtam a reggelim felett. Oliver kora reggel elment intézkedni, és utána egy teljes hónapot fogunk kettesben tölteni egy kis szigeten.
Sokáig ülhettem ott egyedül, mert Donna jött be az ajtón, és beállt mögém. Adott egy szalvétát, hogy megtörölhessem az arcom.
- Szedje össze magát Kisasszony, kérem! – kért szelíden a meztelen vállam simogatva. Mély levegőt vettem, és letöröltem a szalvétával a könnyeimet. Ott hagytam érintetlenül a reggelim. – Készülődjön, a férje nem sokára haza ér, és indulnak.
- Köszönöm Donna – suttogtam neki és felmentem a hálóba. Oliver hatalmas villájában voltam. Csak Donnát hozhattam magammal az otthoni személyzetből. Itt minden ember rajtam tartotta a szemét, nehogy hülyeséget csináljak.
Donna segített összepakolni az útra, és mire Oliver visszaért már mindkettőnk csomagja a magángépben volt.
Mikor felszálltunk láttam a stadiont a város szívében. Cristianon járt az eszem. Egy hónapig még messziről se láthatom.
Az első nap a szigeten számomra azzal telt, hogy a napon feküdtem, és nem nagyon beszélgettem senkivel. Rengeteg ember mászkált, a hatalmas villában, hogy nekünk mindenünk meglegyen.
- Ideje tovább lépned – ült le mellém Oliver.
- Mire gondolsz? – kérdeztem vissza.
- Ikerre – vágta rá. Megsimította az arcom. Nem értettem miről beszél. – Ne játszd meg magad, tudom, hogy többet érzel iránta mint puszta barátság.
- Iker? Iker Casillasra gondolsz? Most komolyan? – akadtam ki. Ha belekeveri Ikert, és ebből kára származik a kapusnak valami nagyon ronda dolgot teszek.
- Ne félj, nem mondtam el senkinek – nyugtatott. – A férjed vagyok, nem szeretném ha folytatnád a viszonyod.
- Nincs viszonyom Ikerrel! – ordítottam. Védtem az egyetlen embert Sergion kívül aki folyton segített.
- Akkor csak vonzódsz hozzá – vont vállat. – Kérlek próbálj meg engem szeretni, nehéz kérés?
- Nem vonzódom Ikerhez. Nagyon tisztelem azt amit elért, ahogy az összes madridi játékos felé is így érzek – magyaráztam. – Iker mintha csak a bátyám lenne – mosolyodtam el picit erőltetetten, hogy lássa, nem életre halálra akarom védeni, azzal csak magam alatt vágnám a fát. – Ne vádolj ilyenekkel kérlek – tettem hozzá. Rosszul éreztem magam mikor a bűnbánó arcát láttam. Megöleltem, és próbáltam vidámabbnak tűnni.
Oliver nem hülye, valamit észre vett. Nem akartam egyik játékos karrierjét sem elvágni. Márpedig ha Oliver megtudná, hogy rendszeresen megcsaltam Crissel, biztos vagyok benne, hogy csomagolhatna, mert valami mondvacsinált dologgal kiraknák a csapatból.
Igazán nehéz az első egy hét volt. Aztán beleszoktam, és sikerült boldogabbnak látszanom. Még magamat is átvertem néha. Megértettem, hogy ha nem vagyok vidám Olivert bántom, de ennél jobban nem akartam.
A végén már sajnáltam, hogy egy hónap után vissza kell menni Madridba, pedig imádtam azt a várost.
Donna hatalmas mosollyal ölelt meg mikor haza értünk.
Még anyám is adott két puszit, apám mondjuk csak biccentett, de mit várna tőle az ember. Büszke legyen rám? Arról akkor lemondhattam mikor nőnek születtem.
A hazaérkezésünk tiszteletére másnap egy partit rendezett Florentio és anyám, apám pedig már megint az üzlettel volt elfoglalva.
Izgatottan készülődtem fent a hálóba.
- Nem szabadna ennyire örülnöm, hogy ismét láthatom, ugye? – kérdeztem Donnát. Felsóhajtott.
- Egy hónap alatt sem tudta elfelejteni Kisasszony? – kérdezte lemondóan.
- Azt hittem sikerült kicsit – vallottam be.
- Eljegyezte azt az orosz modellt – közölte velem a hírt. Nagy szemekkel néztem rá.
- Hogy micsoda? – kérdeztem vissza.
- Arról írtak az újságok, hogy eljegyezte – mondta. – Gondolom jobban szeretnéd az ilyet előre tudni.
- Az a ribanc – morogtam. – Hát elérte amit akart.
- Kisasszony, ön férjhez ment. Már külön utakon járnak – figyelmeztetett Donna. – Nem lehet oka jelenetet rendezni.
- Nem érdekel – válaszoltam. – Se Ő, se a kurvája – mondtam keményen. Csalódott és dühös voltam. Eljegyezte.
Úgy vonultam le a terembe, mint egy jéghercegnő. A ruhám vékony anyagú volt és úszott utánam a levegőbe. Minden lépésnél majdnem az egész combon kivillant.
III.fejezet
A napok csak teltek és már hetek és hónapok lettek.
Az újság folyamatosan tele volt Cristianoval és az orosz nőjével.
Egy kedd délután éppen Letiziaval, a spanyol hercegnővel teáztam mikor csörgött a telefonom.
Megnéztem ki az, de ki is nyomtam. Cristiano próbált elérni.
- Nem veszed fel? – érdeklődött.
- Nem – próbáltam lezárni a témát.
- Ha úgy viselkedsz az emberekkel mint egy dáma, ne várd tőlük, hogy szeretni fognak – figyelmeztetett.
- Mit tehetnék Leti? – sóhajtottam fel. Azóta ismertem, hogy Fülöppel összejöttek. Egész jó barátnőnek mondhattam.
- Szeretnéd elmesélni? – érdeklődött.
- Összejárogattam egy focistával.. – adtam fel. Nem bírtam már tovább magamban tartani. – De hát sejtheted apám mit gondol a focistákról.
- Miért vagy akkor Oliver felesége? – kérdezett rá.
- Mert ő a nekem való rangban – morogtam.
- Én sem voltam rangban Fülöphöz való – mutatott rá.
- De téged a királyné azzá tett. Befogadott – sóhajtottam ismét.
- Azért voltak veszekedések hidd el – mosolyodott el.
- Apám nem enged a nézeteiből – ráztam a fejem. – Hogy nézett volna ki, ha a királyné nem hagyja, hogy téged elvegyen a fia?
- Ez igaz – bólintott. – Szereted Olivert?
- Tisztelem – ittam bele a teámba.
- És a focistát szereted? – faggatott.
- Azt hiszem igen – kezdtem el a cipőm nézegetni.
- Akkor miért nem veszed fel neki a telefont? - mosolyodott el.
- Mert így is alig bírom nélküle – vallottam be. – És mert jegyese van.
- Jegyese van, és valószínűleg Madrid környékén él – hümmögött. – Több jóképű focistára is igaz.
- Nem árulom el a nevét – ráztam a fejem.
- Nem is kértem – mosolygott. A telefonom ismét csörgött. Megint Cristiano keresett.
- Vedd fel – bíztatott. – Nem sértesz meg vele, ha itt hagysz kicsit.
Felkeltem és kisétáltam az erkélyre.
- Hallgatlak – vettem fel a telefont.
- Hiányzol – vágta rá köszönés nélkül.
- Jegyesed van nekem pedig férjem – ellenkeztem a szó ellen.
- Addig van jegyesem, míg neked férjed – vágta rá.
- Nem válok el. Nem illendő, és nem is tehetem – közben a tájat néztem. Már értettem a régi korok úri hölgyeit.
- A csapat jótékonysági meccset fog játszani. Illene neked is megjelened ott – mutatott rá. – Murcia válogatott ellen játszunk. Érd el, hogy az előtte lévő estét már ott töltsétek. Találkozzunk. Nem érek hozzád, ha azt szeretnéd.
- Nem – vágtam rá. – Ha megyek akkor is férjemmel megyek.
- 10 percet kértem mindössze, hogy lássalak, beszélhessünk – fogta kicsit könyörgőre.
- Azt mondtam nem – egyből le is tettem és lenémítva raktam vissza a kosztüm kabátom zsebébe.
**
Másnap a reggelinél meggyőztem Olivert menjünk a helyszínre egy nappal előbb.
A munkája viszont az én kezemre játszott. Nem tudott előbb jönni, de engem elküldött, hogy tegyem tiszteletem kettőnk helyett is.
Ahogy leszálltam a magángépről egyből fotósok vettek körbe. Felemelt fejjel vonultam végig köztük, mint egy hercegnő.
Ahogy beültem az értem küldött kocsiba tárcsáztam Iker számát.
- Ciao Amina! – nevette fel vidáman.
- Ciao Iker – mosolyodtam én is el. – Meg tudnád mondani melyik hotelben vagytok, hogy tiszteletet tegyem nálatok?
- Nálunk vagy nála? – kérdezett vissza nevetve. – La Estro hotelben szálltunk meg.
- Egy órán belül ott vagyok az megfelelő? – kérdeztem a karórámra pillantva.
- Hölgyem Ön bármikor szívesen látjuk – válaszolta fellengzősen, majd nevetni kezdett. – 236. Szükséged lehet még erre a számra jegyezd meg.
- Minek a száma? – faggattam. A remény bennem éget.
- Tudni fogod – hárított. – Várunk.
Leszidtam volna legszívesebben, hogy velem szórakozik, de úgy tűnt túl jó kedve van hozzá, hogy megvárja míg megszólalhatok és letette.
A saját hotelomba érve, bejelentkeztem majd gyorsan fent átöltöztem egy kényelmes kosztümbe. A hajam leengedtem, és úgy indultam útnak.
A hotel csak 10 percre volt az enyémtől. A portánál Sergio üldögélt, éppen a portás lánnyal beszélgetett.
- Jó napot Hölgyem, miben segíthetek? – nézett egyből rám a nő mikor odaléptem.
- Rád vártam – közölte velem mosolyogva és megölelt. – Gyere senki nem tudja, hogy jössz –tájékoztatott vidáman.
- Pedig direkt szóltam előre – tártam szét a kezem értetlenkedve.
- Ha elmondjuk, hogy itt vagy lelőjük a poént – nevetett. A 2-on állt meg a lift, és ahogy kiszálltunk éktelen ordibálás csapta meg a fülem. Felét nem értettem, mert keveredett benne több nyelv is.
- Az ordibálás miatt nem szólnak rátok a hotel itt dolgozói? Nem zavarjátok a többieket? – érdeklődtem meg mikor az ajtóhoz értünk.
- Milyen többi lakó? – kérdezett vissza vigyorogva. – Talán 2-3 vendég lehet még a csapaton kívül a hotelben, de ők sem ezeken a szinteken.
Ahogy kitárta az ajtót mellbevágott a kiabálás. Mindenki a TV előtt ült, és mint a gyerekek próbálták egymást túlharsogni.
Ahogy Gago meglátott egyből felpattant és nagy szemekkel nézett rám. A többiek követték a pillantását és nem sokára legalább 13 férfi állt velem szemben. Nevetnem kellett a helyzeten. Iker lustán felkelt, odajött és megölelt. Ő nem zavartatta magát.
- Játszatok tovább nyugodtan – néztem végig a társaságon nevetve, közben Cristianót kerestem a szememmel.
- Fontos dolgot szeretnék veled megbeszélni - terelt szolidan ki a szobából Iker. – Emlékszem még a számra? –kérdezte gyorsan. Bólintottam. – Mou perceken belül megjelenik itt a ricsajra –tájékoztatott, majd fogta magát és két ajtóval arrébb bement egy szobába és becsukta maga mögött az ajtót.
Egy pillanatig tanácstalanul néztem a csukott ajtóra. Aztán megnéztem a számát.
- 239 –olvastam fel hangosan. Elindultam a másik irányba és figyeltem a számozást. A 236-os ajtó előtt hezitáltam. Mi van ha nem bírom magam türtőztetni? Mi van ha van valaki más is a szobában, és lebukunk?
Végül sóhajtottam egyet és kopogtam. Cristiano telefonálva nyitott ajtót, majd az arcára kiült a döbbenet.
- Visszahívlak – és már ki is nyomta a telefont. – Gyere beljebb – állt félre az útból. A szemem sarkában láttam ahogy megigazítja a kócos haját.
- Azt hittem nem jössz el előbb, de örülök, hogy itt vagy – magyarázta. Mosolyogva fordultam szembe vele. A szívem őrült ritmusban vert, és kicsit remegtek a térdeim, így körbenéztem a szobában.
- Melyik a te ágyad? – kérdeztem a két ágyra nézve.
- Jobb oldali – vágta rá egyből. Leültem az ágy szélére így nem kellett félnem, hogy a térdeim feladják és összecsuklom.
- Hogy tudtál elszabadulni? – faggat miközben összeszedi gyorsan a szétdobált pólókat és gatyákat. Muszáj felnevetnem a viselkedésén.
- A Nagy Cristiano Ronaldo zavarban van – jegyzem meg elterelve a témát. – Megtisztelve érzem magam.
- Eddig mindig fényűző helyeken találkoztunk, ez pedig egy egyszerű szoba és furcsa téged ilyen helyen látni – mosolyodik el és leül a másik ágy szélére, így szembe kerülünk egymással.
- Miért nem szóltál hogy jössz? – faggat előredőlve. az alkarjával megtámaszkodott a térdén, mintha tudta volna, hogy mennyire kevés választ el attól, hogy hanyatt lökjem, és megcsókoljam. Mintha incselkedne velem.
- Akkor lelőttem volna a poént – ismétlem meg Sergio szavait. Erre a mondatra persze felnevet. – És így látlak a benyalt hajad nélkül, nem is annyira tökéletesen.
Zavartan kezdett el a hajával babrálni. Valószínűleg annyira megszokták a tincsei a zselés pozíciójukat, hogy majdnem pontosan ugyanúgy álltak mint egyébként. Csak pár rakoncátlan tincs volt, amitől végre nem volt tökéletes a külseje.
- Így olyan mintha belesnék az unalmas mindennapjaidba – mosolygok rá. Mosolyra húzza az ajkait.
- És én mikor pillanthatlak így meg? – kérdezi huncut vigyorral.
- Soha – suttogom vigyorogva. – Én mindig tökéletes vagyok – én komolyan mondtam, de ő felnevetett mintha viccelnék. Csak azért nem sértődtem meg mert elvarázsolt a nevetése. Beharaptam az alsó ajkam, és úgy figyeltem, ahogy vidám és szerelmesen csillogó szemekkel rám néz.
- Megígértem, hogyha nem akarod nem nyúlok hozzád – emlékeztetett.
Felsóhajtottam. Minden porcikám sóvárgott az ölelése után. De tudtam, hogyha egy keveset is megengedek magunknak nem lesz megállás.
- Remélem úriember tudsz maradni – bólintottam lassan. Csalódottan de viszonozta a bólintást.
- Elfogod venni? – bukott ki belőlem a kérdés. Meglepetten nézett rám.
- Ha téged nem kaphatlak meg egy idő után biztosan - válaszolja elgondolkodva. – A fiamnak anya kell.
- Nem egy titkos viszony – suttogtam. Fájdalmas arccal bólint. Egyre erősebben vágytam az ölelésére így felkeltem.
- 10 percet kértél tőlem – néztem az órámra. – Korrekt mód megadtam – próbáltam teljesen hűvös lenni. Belül valami szép lassan repedni kezdett bennem. Éreztem, ahogy a kétségbeesés elkezd felkúszni a torkomban.
- Azt akarod, hogy hálás legyek? – nézett rám. Ő még mindig ült, úgy nézett fel rám.
- Azt akarom, hogy mindketten éljük a saját életünket – válaszoltam kőmerev arccal. Van egy pont az emberek életében mikor tudják, hogy hibát követnek el a viselkedésükkel. Mégis megteszik.
- Tudod mit Amina? – kérdezte míg felkelt. – Nem érdekel mekkora úrinő vagy! – jelentette ki és a derekamnál fogva magához húzott. Hálásan sóhajtottam fel az ölelésében. Úgy ölelt mintha az egyetlen mentő öve lennék az életben maradáshoz.
- Nem érdekel senki, csak te – suttogta a fülembe. Óvatos csókokkal kezdte el kényeztetni a nyakam.
- Cristiano – nyögtem nehezen. – Elkötelezett emberek vagyunk.
- Ha ezt akarod – lépett el tőlem. Egy pillanatra elkeseredetten utána akartam nyúlni. Könyörögni egyetlen csókjáért.
Ahogy eljutott a tudatomig, hogy akár meg is szégyeníteném magam egyetlen érintésért megfordultam és meg sem álltam az ajtóig.
- Sok sikert a meccsre – szóltam vissza és lassan méltósággal sétáltam ki a szobából. A liftig viszont szinte futottam. Ahogy összecsukódott előttem a lift ajtaja egy pillanatra átcsapott felettem a kétségbeesés hulláma. De gyorsan elnyomtam és kisiettem a hotel elé. A kocsim egyből hívták és egy percen belül már saját hotelem felé tartottam. A kocsiban mélyeket lélegeztem, és próbáltam megállítani a könnyeimet.
Csak mikor becsuktam magam mögött a hotel lakosztályom ajtaját hagytam, hogy kiboruljak. Elhatalmasodott felettem minden. Nem érdekelt a ruhám,a hajam vagy a sminkem. Lecsúsztam a fal mellett átöleltem a térdeimet és zokogtam.
Vannak a fizikai túlélésnél fontosabb dolgok is. Képesnek kell lenned tükörbe nézni. /Anita Blake/
