Nincs, ami nagyobb fájdalmat okozna az emberi léleknek, mint a hirtelen és gyökeres változás.

Ismét, Megint és még Mindig, pedig nem is igaz.

Ismét írok, mert a fejemben és a lelkemben káosz van.
Megint fáradt vagyok. Melóból most értem haza, bár ennyi miatt lennék fáradt!
Mindig fáj a fejem.
Nem is igaz, hogy érzéketlen lennék. Talán néhány ember elől jobban titkolom az érzelmeimet.

Igazából pontokban szedem a kiakasztó dolgokat amik most bennem vannak, amik idegesítenek vagy elszomorítanak. Néha mindkettő.

Csirke szagom van. Interspárban dolgozom, a baromfi pultban illetve a grillben. Csirke imádóknak és vegáknak nem ajánlom. ( Egyébként állítólag csak beképzelem a csirke szagot, vagy csak ezzel nyugtatnak)

Olvasnék, de lusta vagyok hozzá. Megtaláltam az Anita Blake könyvsorozat kövi részét magyarul, és annyira érdekel.. annyira imádom... de lusta és fáradt vagyok még az olvasáshoz is.

Kéne frisselni. Dühít, de nem megy. Ez életem egyik nagy supernovaként világító problémája.

Szerelmes vagyok a pasimba. Ez gond. Könnyen törik az összetákolt szívem. Elég nyüszis vagyok ezen a téren, könnyen átmegyek sírós picsába.

A pasim is szerelmes belém -ez eddig nem gond - meg az exébe is. Oké... én is szeretem életem első nagy szerelmét, de dühít, hogy nem tud tovább lépni. Lelkileg tökéletesen passzolunk. Mindketten nyamvadtul nehezen viseljük a lelki strapát (én legalábbis mostanában vagyok így vele, hogy ő milyen volt régen? passz. nem ismertem)

És igazából ami nagyon felvágja bennem az ideget, meg még szomi is leszek tőle, hogy a pasim - akit szeretek, és aki állítólag viszont szeret - nem annyira fogad így el ahogy vagyok. Illetve elfogad, de mégsem.
Hogy értsétek: Rövid hajam van, mert 14 éven át derékig érő hajam volt, és meleg, nehéz, francot se tudtam vele kezdeni, meg változni akartam. Már egész hosszú a hajam - ahhoz képest hogy volt 6-7 centis hajam -, de ő váll alattig érő hajat akar nekem.
Szemüveges vagyok, de nem hordom, mert idegesít, és mindenbe bele akad, mindig megfejelek vele valamit (nem tudom, hogy csinálom... ) nem szeretem azt a rohadt szemüveget. DE neki tetszene... szerinte igazán hordatnám... -.-"
Csőszárú és répa nacikat hordok, kényelmesek, nincs velük bajom. Ő megmagyarázta, hogy nem kényelmesek, és hordjak trapézos gatyát, mert azt jobb lenne, meg neki is jobban bejön.
Falra mászok az ilyenektől. Nem fogok olyat hordani. Régen is utáltam őket, bár volt jó pár.
Még egyébként tolerálnám is ezeket a dolgokat, mert szerelmes vagyok, és hülye.
Esküszöm le is nyeltem egy hónapig.
Aztán láttam az exéről egy csomó képet (lehet picit túlzás a csomó... )
Hosszú vöröses/szőkés barna haj ( mint nekem van eredetileg) még az arca is kicsit hajaz az enyémre (nem nem az én arcom az övére, ennyi egóm had lehessen =D ), szemüveges, trapéz gatyás típus, minimálisan sminkelő. ( Jah nem bejövős ha erősen sminkelek, mert hogy néz az már ki.. -.-" )
És akkor szépen leolvadt a mosolyom. Pláne, hogy még mindig szereti. Exe második kiadást akar belőlem csinálni, és ezt már nem bírom lenyelni.

Nekem eszembe se jutott, hogy a nagy szerelmem képére formáljam. Ég és föld. Ahogy az Exe és én is. Ő az a laza, régebbről megmaradt stílusú nő aki elvan a homályba. Nekem lehet hozni a plusz fényerősítőket. Én a központban szeretek lenni, a rivaldafényben. ( Mindig vannak kivételes napjaim, heteim) Én szeretek néha úgy felöltözni bulikra mint egy kurva, és úgy sminkelni magam. Vastag vakolat. Mert eltér a megszokott dolgaimtól, és jól esik.
Szeretek nőcis lenni. Tűsarkúban billegni (néha pofira esni XD )

Tehát lelkileg kezdek süllyedni. Mindenki azt mondja, hogy kivirultam, visszavettem a pofámból végre, és kezdek felnőni.
Tényleg érzem azt, hogy mintha komolyodnék, de nem növök még fel, csak nem csinálok meg minden hülyeséget feltétlenül.
A pofám meg nem lett kisebb, csak megtanultam mikor lehet ugatni és mikor kussoljak, mert a csend beszédesebb.
Kivirultam? Szerintem túlzás, de ha ők mondják.
Na ezért utálok szerelmes lenni.

Ha nem lennék szerelmes nem lenne ennyi gondom. Kegyetlen mód nem hagynám magam. Osztanám az észt, és lelépnék, ha elegem van.

De a szex az jó =D az nagyon megy.
Ha maradnak az állapotok el kell gondolkodom azon, hogy van-e értelme folytatni, és nem-e csak egy pótlék vagyok, egy búfelejtő. Engem csak senki ne használjon felejtésre. ( Szex az oké, de akkor ne mondja nekem, hogy szeret)

Ami még aggaszt már engem is kicsit az a fejfájásom. Eddig elvoltam vele, eléldegéltem, de lassan már személyiséget kell neki adni annyira túlnő rajtam.
Nővéremtől kaptam Cataflam- V-t amit még a kórházban kapott fájdalomcsillapítót, mikor nagyon szarul volt ( trombózis volt a fejébe). Most azt szedem. Állítólag egy kőkeményen erős fájdalomcsillapító. Hát boldog vagyok, mert kezdi megszokni a szervezetem.

Szóval éldegélek.

"Te mondtad: a szerelem mindig változtat az emberen. És én keresztülmentem a változáson, bár látszatra ugyanaz vagyok. De jobb és tisztább. Más, mint amikor beléptem ide."
"Maga nem boldog. De remekül elhiteti másokkal, hogy az életben minden rendben van, és a megjelenése magabiztosságot és önbizalmat sugall, de egyáltalán nem elégedett. Nem ismeri önmagát. Maga nyugtalan és bizonytalan, de nagyon tud színlelni. Férjnél volt, de elváltak vagy csak külön élnek. Azt a benyomást kelti, hogy örül a függetlenségnek, de valójában nyomasztja, hogy tönkrement a házassága. Azt hiszi, hogy a maga hibája, és talán így is van, és ez a dolog nagyon sok fájdalmat okozott magának. Nem kötött életre szóló barátságokat, a férje révén megismert emberek nem álltak közel magához, inkább a férje barátai voltak. Néhányan próbáltak közeledni, de úgy érezték, maga megközelíthetetlen vagy csak nagyon zárkózott. Rendkívül titokzatos, és nem bízik az emberekben, és ha mégis megnyílik valakinek, akkor később megbánja. Azt hiszem, úgy érzi, hogy előbb-utóbb úgyis mindenki csalódást okoz. Néha öntudatos és rámenős, főleg krízishelyzetben de mintha folyamatosan valami tragédiától rettegne, és nagyon fél a változásoktól. (...) Maga hajlamos gyorsan belehabarodni valakibe, aztán kellemetlen helyzetbe kerül vagy depressziós lesz, amiért nem úgy alakultak a dolgok, ahogy maga szerette volna. Maga egy álmodozó. És óvatosnak kell lennie, mert hajlamos arra, hogy önmagát okolja a kudarcokért."